főmenü / vagyonvédelem / biztonsági zárak

Dióhéjban a nyílászárókról a biztonság szempontjából Az ajtók és ablakok – összefoglalva nyílászárók – igen fontos elemei egy épületnek, legyen az családi ház, iroda vagy éppen üzem. Bár az épületek funkciója jelentősen eltérhet, néhány raktárat leszámítva mindenképpen szükség van nyílászárókra.  A nyílászárókon keresztüli behatolás a betörések leggyakoribb módja. A nyílászárókat alapvetően két nagy csoportra, ajtókra és ablakokra oszthatjuk. Természetesen mindkét fő csoportnak megvannak a szokásostól eltérő változatai, de ezekre most – hely hiányában – nem térnék ki. Egy további csoportosítás szerint, anyaguk alapján is feloszthatjuk őket. Készülhetnek fából, műanyagból, fémből, üvegből, vagy ezek kombinációiból. A nyílászárók anyaga és felépítése nagyon fontos körülmény a védelem szempontjából. Nézzük meg tehát, hogyan lehet behatolni egy ajtón vagy ablakon.
Ajtók  Azon kívül, hogy elvárjuk tőlük, hogy esztétikusak legyenek, jó hőszigeteléssel bírjanak, az erre hivatottak sok fényt eresszenek át, igen fontos körülmény a biztonság is. A legtöbb behatolás az ajtókon keresztül történik.  Ahhoz, hogy megfelelően tudjunk védekezni, a behatoló szemével kell néznünk az ajtót, az ő észjárását kell követnünk. Hogyan is akar bejutni? A legkisebb zajjal a legrövidebb idő alatt! Mit kell tehát tennünk? Fizikailag meg kell nehezítenünk a bejutást. Leggyakoribb támadási pont a zár. Olyan zárat kell beszerelni, amit nem lehet egy gombostűvel, vagy sperhaknival kinyitni, meg kell nyújtanunk a behatolás idejét, olyan hosszúra, hogy ne érje meg bíbelődni vele. Nézzük a leggyakoribb behatolási módokat. Vegyük először az egyszárnyú ajtókat. Egy korszerűnek mondható ajtóban leggyakrabban hengerzárbetéteket alkalmaznak. Ebből igen sokféle kapható kereskedelmi forgalomban. Európában a leggyakoribb az Euronorm változat. A legtöbb ajtóban ilyen található. Ezeket a zárbetéteket a Kékfényben is unásig ismertetett módszerekkel „nyitják” leggyakrabban. Ezek: fúrás, törés, savazás, manipuláció, maghúzás.
Egy kicsit részletesebben  A hengerzár felépítése (lásd a mellékelt rajzot) olyan, hogy egy – rendszerint bronz – házban egy körbeforgatható henger található, a kulcs befogadására alkalmas nyílással. A hengerben – annak palástjára merőlegesen – furatok helyezkednek el. A házban minden furattal egyvonalban – szintén furatokban – rugóval megtámasztott, különböző méretű kis hengeres csapok vannak. Ezeket a csapokat a rugók belenyomják a hengerbe, így azt nem lehet elfordítani. Amennyiben szeretném elfordítani a hengert, be kell helyeznem a kulcsot a nyílásba, mire az összerendezi a csapokat egyvonalba, és a henger elfordítható.  Fúrás Ha tehát szeretnék bemenni egy ajtón, csak fúrnom kell egy lyukat oda, ahol a rugók vannak, így az összes csap leesik, és egy csavarhúzóval nyitható az ajtó. Durvább esetben az egész hengert is meg lehet fúrni, és utána nyitható az ajtó (max 2 perc.)
Törés A bronzból készült hengerzárbetétek leggyengébb pontja a zártestben való rögzítésre szolgáló furatnál van. A helytelenül megválasztott és/vagy beszerelt zárbetétet egy mozdulattal el lehet törni egy erre alkalmas szerszámmal. És sajnos a betörők rendelkeznek ilyennel.
Savazás Amennyiben megfelelő összetételű savat juttatunk a zárba, az lefolyva szétmarja a rugókat, megfelelő koncentráció esetén esetleg a csapokat is, és az összes csap leesik: csavarhúzóval nyitható az ajtó.
Manipuláció  Már ritkábban alkalmazott módszer. Sajnos különféle krimikben – legutóbb pl. a Rex felügyelőben – igen jó kiképzést nyújtanak a nézőknek ilyesmiből. Az erre készített speciális szerszámmal (gyengébb záraknál egy-két hajcsattal!!!) szépen egy sorba lehet rendezni (fésülni) a csapokat, és az ajtó már nyitható is.
Maghúzás  A henger (nevezhetjük „mag”-nak is) egyes záraknál igen gyengén van rögzítve belülről. Tehát ki lehet tépni egy a dugóhúzóhoz hasonlító szerszámmal. Mire idáig eljut a Kedves Olvasó – rendszerint – egy kicsit sem érzi biztonságban a lakását, pontosabban az anyagi javait. Pedig a célom nem a rémületkeltés, sokkal inkább a figyelem felkeltése: vajon én már mindent megtettem annak érdekében, hogy nyugodtan magára hagyhassam az otthonomat? Védekezésként tehát olyan zárbetét(ek)et kell vásárolni, mely(ek) fúrás, törés, savazás, manipuláció, és maghúzás ellen védett(ek). Csak szaküzletben, lehetőleg márkakereskedésben vásároljunk! Sose elégedjünk meg azzal, hogy a kereskedő azt mondja: ez olyan. Ne feledjük, Ő eladni akar! Kérjünk a termékről MABISZ minősítést ÍRÁSBAN! És azt olvassuk is el!  Néhány minta professzionális zárbetétekre: KESO   AXIRA
AXIRA  KESO Jelenleg az AXIRA mondható a legbiztonságosabbnak. Ha már biztonságos zárbetéttel rendelkezünk, nézzük, mit tehetünk még. Egy ajtót más módon is ki lehet nyitni, pl. a forgópánt (zsanér) felőli oldalon egy erős feszítővassal a „kiemelés” módszerével. Továbbá a legtöbb ajtó több részből épül fel. A hordozó részek közötti egyszerű fa (sok esetben funér) lapokat be lehet rúgni, nem beszélve az üvegfelületekről. A kívűlről felcsavarozott védőrácsot le lehet csavarozni.  A bejárati ajtónak célszerű biztonsági ajtónak lennie. Ezekből az egyszerűtől a professzionálisig minden megtalálható ma már a biztonsági cégek kínálatában (mahagóni burkolat, kitekintőbe épített színes mini kamera, stb.). Fontos, hogy az ajtó áthatolhatatlan legyen. Ezt általában úgy érik el, hogy az ajtó fémkeretben van, és a nyílószárny váza is fémből van, valamint olyan belső fémrudazattal rendelkezik, amelyik 10 cm-nél sűrűbb. A forgópánt (zsanér) legyen hegesztett, vagy esztergált. A szárny záródjon több ponton a tokba.
Új ajtó, régi ajtó Amennyiben új ajtót kell beépítenünk, nem is kérdéses, hogy az csak biztonsági ajtó lehet. Több, legalább 6, de inkább 9-10 ponton záródó legyen. Fém ajtókeretbe csukódjon. Lehetőleg ne legyen rajta ablak, vagy ha mégis, akkor az több kisebb üvegfelületből álljon, melyeken egyenként sehol sem fér be egy ember. Gyermek sem!  A régi ajtók biztonságossá tétele már egy kicsit több körültekintést igényel. Különösen, ha az adott épületben már van egy kialakult építészeti stílus. Ha ugyanis kicseréljük az ajtót biztonsági ajtóra az valószinűleg nem fog hasonlítani az épület többi ajtajához. Ez a tény pedig felkeltheti annak a figyelmét aki ellen védekezni akarunk. Természetesen vannak olyan cégek, akik legyártják az ajtót ugyanolyanra mint a régi, beépített biztonsági elemekkel. Ez azonban igen költséges megoldás.
Marad az utólagosan fel,-beépíthető elemek alkalmazása. Ilyenek: kiemelésgátló, hevederzár, biztonsági zárak beépítése, rá és elészerelt védőrácsok, az üvegfelületekre biztonsági fóliák és a jelzőberendezések.  Teraszajtó, hátsó ajtó, garázskapu, műhelyajtó, raktárajtó, sufniajtó, stb. Mindegyikről külön-külön meg lehetne tölteni egy-egy oldalt. Javaslom hogy a fenti irányelvek alapján alakitsák ki a védelmet.
Ablakok: Az ablakokon leggyakrabban az üveg betörésével esetleg kivágásával jutnak be. Általában a kilincs mellett képeznek nyílást és azon benyúlva kinyitják a szárnyat. A kétszárnyú ablakokat egyszerűen középen befeszítik. Természetesen még számos módja van a behatolásnak, de ezek a gyakoribbak. Alapvetően meg kell különböztetni az épületeket funkcióik szerint. Nincsenek tehát általánosan alkamazható szabályok, minden eset egyedi. Természetesen másképpen kell kezelni az ablakokon való bahatolást az 5. emeleten, mint egy földszintes házban. És mások a követelmények egy körfolyosós házban, vagy egy raktárépületnél. A legjobb ha egy megbízható, sok éves szakmai múlttal, jó referenciákkal rendelkező szakember véleményét kérjük ki.
Új ablakok esetében már a gyártásnál szereltessük be a védőfóliát. Csak márkásat, a celofán nem alkalmas erre a célra, bár olcsó. Az ablakok is rendelhetőek több ponton záródó változatban, ezt javasoljuk. A kilincs lehet olyan amelyiket kulcsra lehet zárni, (persze itt a praktikum szempontjából mérlegelni kell).  Régi ablakok esetében védőrácsok, biztonsági fóliák, kiemelésgátlók, reteszek szerelhetőek fel utólag. Fontos, hogy - amennyiben lehetséges - az ablakkilincs zárható legyen. A betörésben nem az a legrosszabb, hogy X forintnyi értéktárgyat elvisznek, hanem a lelki trauma, hogy pótolhatatlan családi emlékeket tulajdonítanak el, vagy tesznek tönkre. Ha van biztosításunk (mindenképpen legyen!) a kár egy része megtérül, de a nagypapa Ferenc Józseftől kapott kardját jó esetben az Ecserin találjuk meg 10.000 Ft-ért, vagy sehol.